A tavaly Izsákon megrendezésre kerülő Egyesfogathajtó Világbajnokság legfiatalabb indulója a tápiósági Kun Andrea (19) volt. Jelenleg a Szent István Egyetem Állattenyésztő Mérnök szakos hallgatója karrierje egyik legfontosabb állomásához érkezett ezzel a szerepléssel.

A 4 napos világbajnokságot – háta mögött családjával, maroknyi szurkolócsapatával – összetettben az 56., míg a 9 fős magyar csapatban az 5. legjobbként teljesítette. Fiatal kora ellenére azonban hosszú út vezetett a világbajnokságig, és ez alatt nem csak a kvalifikációs versenysorozatot értem.

Andrea 16 évesen kezdte a versenyzést, a lovak iránt tisztelettel és szeretettel azonban már óvodás kora óta adózik. Az idei világbajnokság 2 évvel ezelőtt, - amikor megvásárolták jelenlegi lovát, Armanit - még csak álomnak tűnt. Édesanyja szavait idézve, akkor, ebben az álomban Andin kívül csak ketten hittek. Édesapja, és az akkori edzője, Szebenszki János.

Kivételes sportág, amit Ő űz, hiszen ahogy a VB-t megelőzően készített interjúban említi a fiatal sportolónő, „ … egy másik élőlénnyel együtt kell eredményt elérni, és nagyon jó, hogy nem csak az ember teljesítménye számít. De ugyanez a fonákja is, nagyon nehéz megtalálni azt a lovat, amelyikkel a legtöbbet tudjuk kihozni egymásból.” (Ridikül magazin 2014. szeptemberi szám). Ezt a lóval szembeni alázatot azonban egy harmadik személynek, az edzőnek is tiszteletben kell tudnia tartani, és épp ez volt, amiért Ők együtt eredményesen tudtak dolgozni. Az edzőt továbbá az nyűgözte le Andiban, hogy Ő ösztönösen birtokában van azon hajtói képességeknek, melyet vetélytársai, hosszú évek munkája alatt képesek csak elsajátítani, ha egyáltalán sikerül. A közös munkát azonban az edző tragikus halála szakította félbe.

Ezt követően Andi egyedül készült a versenyekre, melyekhez szakmai és anyagi támogatásért egyaránt a családjához tudott fordulni. A VB-re való felkészülésben már ifj. Galbács Ferenc volt a segítője.

Mindezeket figyelembe véve helytálló azzal a kifejezéssel élnem, hogy a VB szereplés és az elért eredmény kiemelkedő a maga nemében.

Fiatal kora, eddigi rövid versenyzői pályafutása, a szponzorok hiánya, a gyász, a mérleg egyik oldala, az elhivatottság, a szeretet és végtelen tisztelet a lovak és a sport iránt a másik oldal.

Az Izsákon megrendezett világbajnokságon nyílt lehetőség számomra is először élőben megnézni a díjhajtást és az akadályhajtást. Halk zene, a hajtók és a lovak teljes koncentrációja, mindezt a lehető legnagyobb csendben, tiszteletben tartó szurkolók fokozott izgalma. Ezek azok a tapasztalatok, érzések, melyek egy teljesen laikust érnek egy versenyhelyszínen.

A világbajnokságon induló 9 fős magyar csapatba való bekerülés önmagában hatalmas sikernek tekinthető, az elért eredmény pedig egy igazán bíztató jövőképet vetít elénk. A helyezés megítélésénél fontos azonban szem előtt tartani azt a tényt, hogy sok versenytárssal ellentétben, Andi nem profi szinten űzi a sportot.

Ez alatt jelen esetben azt értem, nem áll a háta mögött egy teljes gárda, akik például a mindennapokban ellátnák a lovát, akik verseny vagy edzőtábor helyszínekre szállítanák a lovat és a felszerelést, akik az edzéseken túl minden szükséges támogatást, legyen az pszichológia, fizikai, vagy akár anyagi, biztosítanák a számára. Andi mindezeket egymaga látja el, segítség terén kizárólag a családjára számíthat, akik elismerésre méltóan hoznak meg, minden szükséges áldozatot, lányuk sikereinek érdekében. Bár, itt kell megjegyezzem, ha állna is a háta mögött egy teljes személyzet, Andi akkor is minden szabad percét a lovak mellett töltené.    

A versenyekre való felkészülésen és a lótartással járó mindennapi több órás megfeszített munkán túl kell időt és energiát tartalékolnia az egyetemi tanulmányokra, melyeket az idei évben kezdett meg. Természetesen nem meglepő az egyetemválasztás sem. E téren is még rengeteg feladat áll előtte. A tanulmányok is már egy távolabbi célt hivatottak segíteni, nem kisebb volumenű elképzelési vannak a családnak, mint a saját versenylótenyésztés, melyekhez az alapokat már 5 évvel ezelőtt lefektették a csikók megvásárlásával. Az idei versenyszezon befejeztével, a rangsorban előrébb kerülhet a velük való foglalkozás is.

A cikk végéhez közeledve engedjék meg, hogy a világbajnokságot követő két fontos eredményről is beszámoljak. Andi, a Mezőhegyesen megrendezett Magyar Bajnokság 4. helyezettje lett. A mindvégig rendkívül kiélezett bajnokságban tized pontok döntöttek a helyezések között.

Ilyen eredmények mellett talán nem meglepő, hogy az Egyesfogathajtó Világranglistán Andi a 113 hajtó közül a 37. helyen áll, ami a magyar mezőnyt tekintve a 4. legjobb hely.

Gratulálunk az eddig elért eredményekhez, további sikeres versenyzést kívánunk!

Kun-Halasi Katalin

2014. október 14.