Ma 2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella névnapja van
 
 
 
 
 
 

 

A rendezvényen készült képek....

„Amelyik nép elfelejti forradalmának mindent betöltő csendjét, nem is érdemli meg a szabadságot.”

Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk október 22-én este, a községi ünnepség keretében, kicsit másképp, mint eddig. Az elmúlt 10 év általam szerkesztett műsorainak legmeghatóbb pillanatait gondoltam újra. Szerettem volna hidat építeni az elballagott diákok és a mostani tanítványok között. A híd neve: SZABADSÁG.

Szabadság, amelyért az 56-os hősök az életüket adták.
Méltóképpen szerettünk volna tisztelegni a szabadságharcosok előtt, s látva, hallva az emberek vastapsát, hallgatva Halasi Anita polgármester asszonyunk meghatott szavait, és dr. Beer Miklós püspök úr áldását, bizton mondhatom, hogy sikerült.
Hálás vagyok a szereplő gyerekeknek a tehetségért, a türelemért, az odaadásért és a felém áradó szeretetükért. Az elballagott diákoknak köszönöm, hogy példát adtak, hogy felnézhettünk Rájuk.
Énekesek, zenészek, táncosok! Veletek lett megható és méltósággal teljes az emlékezés. Fentről, a színpadról néztem édesanyámat, aki az első sorban ült. Láttam, hogy könnyeivel küszködik, és büszke. Én ugyanezt éreztem irántatok, SZEREPLŐK!

„Jelet kell hagyni, hogy együtt vagyunk, nemzet vagyunk, és szűkölve figyeli a világ torokszorító nagyságunk!”

Tóthné Ónody Nóra

tanárnő

 

Az előadás után így vallottak a szereplők arról, hogy mit éreztek a műsor közben és után. Mi volt a legfelemelőbb számukra, egy hangulat....,érzés......,gondolat. Nóra tanárnő kérdésére ilyen válaszok születtek:

Az egész úgy kezdődött, hogy Nóra tanárnő kiosztotta a szövegeket, és megnéztük a Szabadság, szerelem című filmet. Mindenkit megérintett a film, és átéreztük, hogy mi történt 1956 őszén. Majd osztályonként próbáltunk a műsorra Nóra tanárnővel. Megtudtuk, hogy régi diákok is szerepelni fognak. Azután hétvégenként összegyűlt az egész csapat és a sportcsarnokban próbáltunk. Nagyon élveztük, hogy együtt vagyunk, és a szövegek egyre jobban mentek. Három hétig keményen gyakoroltunk. Lassan elkezdődtek a jelmezes próbák. Közeledett az előadás, és egyre jobban izgultunk. Elérkezett a főpróba napja, már minden a helyén volt, még reflektorfények is voltak. Az előadás napján a szereplők előbb jöttek be, hogy még egyszer elgyakorolják a műsort. Elkezdődött az előadás, amelyet Halasi Anita a polgármester asszony üdvözlő beszéddel nyitott meg. A váci püspök atya, dr Beer Miklós, egy megérintő történetet mondott, amiben elmesélte, hogy ő 8. osztályos korában átélte az 1956-os forradalmat. A beszéd után kezdődött a diákok műsora. A „régi” diákok kezdték a műsort. Majd a 7. osztály folytatta a 6. osztállyal együtt, a Bem téri diákok tüntetését adtuk elő. Majd a 6. osztályosok folytatták a követelésekkel. Azután a 8. osztály a Rádió ostromát adta elő. Utána a „régi” diákokkal és megható énekekkel folytattuk a műsort. Végül a polgármester asszony egy tanulságos üzenettel szólt hozzánk, és Balaskó Balázs a Nélküled című számmal zárta a műsort.
Miközben a szereplők körbe állták a nézőket gyertyával a kezükben, átérezték az 56-os forradalom hatását. Majd a váci püspök atya megáldott minket. Számunkra felejthetetlen volt és örülünk, hogy részesei lehettünk az előadásnak.

(Kun Orsolya, Horváth Vivien, Németi Kinga, Bekech Tamás,
Paulovits Kitti, Hegedűs Zsolt, Andrási Boglárka, Marsi Eszter)

 

6. osztály

Az tetszett a legjobban, mikor körbe álltuk az embereket. (Levi)

Nekem az tetszett a legjobban, mikor a püspök atya megdicsért minket. (Ádám)

Nekem a gépfegyverezés tetszett a legjobban. (Mészáros Pisti)

Az én legjobb élményem az, amikor leesett a kő a szívemről, és elmondtam a szövegemet. (Misi)

Az én számomra az volt a legfelemelőbb pillanat, mikor a barátaimmal együtt a színpadon álltunk. (Gréti)

Számomra a legjobb pillanat az volt, amikor körbe álltuk a közönséget. (Manó - Tóth Marcell)

Nekem a legfelemelőbb érzés az volt, amikor a sötétben Nagy Imre beszédet mondott, és a gyertyafény megvilágított mindent. (Laczkó Anna)

Számomra a gyertyás részek voltak a legszebbek. (Völgyi Anna)

Nekem az volt a legjobb, amikor kiálltunk a színpadra, és elmondtuk a 16 pontot. (Horváth Máté)

Nekem az volt a legjobb pillanatom, mikor lementünk a színpadról, és gyertyát gyújtottunk. (Pogány Izabella)

Nekem az volt a legfelemelőbb pillanat, mikor kiálltam a színpadra, és elmondtam a szövegem. (Zsombor)

Nekem az volt a legfelemelőbb pillanat, mikor körbeálltuk a közönséget a gyertyákkal. (Kotosz Liliána)

Nekem az volt a legfelemelőbb pillanatom, amikor a gyertyákkal körbeálltunk és tapsoltak a nézők. (Horváth Lilla)

Amikor az előadás végén a gyertyával körbe álltunk és a nézőközönség állva tapsolt. (Leon)

Nekem az volt a legjobb a próbákban, hogy találkozhattunk a régi diákokkal, és együtt lehettünk a barátainkkal. (Maczó Anna)

Jó érzés volt, amikor az előadás végén megtapsoltak minket. (Maka Zsolt)

 

7. osztály

A legjobb az volt, amikor Zsolti fölrohant a színpadra és elkezdte a beszédét. (Varga Gábor Zoltán)

Amikor felálltunk a színpadra, és égő gyertyával a kezünkbe hallgattuk Balázs énekét, az felemelő érzés volt. (Horváth Vivi)

Örülök neki, hogy új barátokat is szereztem, de az volt a legjobb, amikor a végén körbe álltuk a közönséget gyertyákkal, és állva tapsoltak. (Rami)

Nekem tökéletes volt az egész, minden, szó szerint. Minden, amikor hátul álltunk és figyeltünk, de a legfelemelőbb érzés volt, amikor fent voltunk a színpadon, és fogtuk a gyertyákat. (Paulovits Kitti)

A legjobb nekem az volt, amikor Tamás beszéde közben felrohantam a színpadra, és megpróbáltam nagy hatást kelteni. Ez annyira sikerült, hogy még én is megijedtem egy picit. (Hegedűs Zsolti)

Szerintem az volt a legjobb pillanat, mikor Balázs énekelte az „Egy vérből valók vagyunk” című dalt, és az összes szereplő lement a színpadról, és körbe álltunk. Meg az is szép volt, mikor felmentünk a színpadra, és a közönség állva tapsolt. (Kinga)

A Magyarokért énekeltem. (Andrási Bogi)

Nekem nagyon tetszettek a próbák, mert ott voltak a barátaim. (Bekech Tamás)

Az előadáson a legfelemelőbb az volt amikor a színpadra felmentünk gyertyával a kezünkben, és a közönség állva tapsolt. (Marsi Eszti)

Hatalmas élmény volt számomra, amikor a Nélküled című számra gyertyákkal a kezünkben átérezhettük az október 23-ai forradalom hatását. (Kun Orsi)

Az volt a legfelemelőbb, hogy körbeálltunk ismerősökkel, barátokkal, rokonokkal, és együtt gyászoltuk az október 23-ai eseményeket. (Hegyi Dávid)

Nekem az tetszett a legjobban, amikor a közönség állva tapsolt. (Kusnyár Gergő)

Nekem az tetszett a legjobban, amikor körbeálltuk a közönséget. (Urbán Tamás)

 

8. osztály

Olyanok voltunk, mint egy nagy család! (Virág)

Megtisztelő volt, hogy Nagy Imrét játszhattam. (Milán)

Az 56-os hősök bőrébe bújva előadhattuk a forradalmi eseményeket. (Smitu)

Jó volt együtt lenni a többiekkel. Együttlét (Dani és Zolika)

A hangulat. (Viki)

Szerettük az egészet elejétől a végéig. (Nóra és Petra)

Felemelő volt 200 ember előtt szerepelni (Réka)

Magható volt ennyi ember előtt szerepelni. (Bence)

 

Vendégszereplők:

A fiatalságnak ki kell állni a saját becsületéért, és megvédeni a hazát, ami egy része lelkünkben lapul. (Szécsi Tamás)

Maga az érzés, amit adtak a szereplők. Lendület, harc, szabadságvágy. Végig az volt az érzésem, hogy ott akarok lenni 56-ban. (Bacskai Balázs)

Élmény látnom, ahogy felemeled a gyerekeket, kiszakítod őket a szürke megszokásból, és életet lehelsz a (talán) sokszor hallott, elcsépeltnek hitt mondatokba. Szeretem nézni, megélni veled és a gyerekekkel a „munkádat”. (Karmanóczki Tünde)

„Történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk, Mi egy vérből valók vagyunk.”

Püspök atya szavai meghatottak: „Méltó utódjai vagytok 56-os szabadságharc hőseinek.” (Tóth Eszter)

…hogy „Nóra néni” újra alkotott, és részese lehettem! (Balaskó Balázs)

A régi és új szereplők összekeveredése. (Tóth Ferenc)

A csillogó gyerekszemek. (Toldi Miklós)

Az egész egy csoda volt! Köszönöm, hogy vagy nekünk! (Varga Tímea)

Annyira jó, hogy még mindig az életünk részese tanárnő. (Tóth Enikő)

Nem tudom, hogy egyáltalán ki lehet e emelni bármit is, mert úgy kereken volt szép. Ha valamit preferálnom kellene, az az érzés, mikor kimegyek a színpadra, és amíg mondom a szövegem, addig én is a részévé válok annak. Elfelejtem a hétköznapi dolgaimat, átadom magam ennek a fentebbi érzésnek, feladatnak, illetve maga az a tény hogy szerepelhetek, hogy képviselhetek valamit, és megmutathatom egy másik oldalamat. (Inoka Anna)

Az összetartás, a szeretet, a béke, a remény, amely megvilágította a gyerekek és felnőttek lelkét! (Halasi Lori)

Amit elengedni nem lehet, és ezerszer átélni is kevés. (Pogány Izabella)

A boldogság, szeretet az emberek arcán. (Sári Réka)

Érezni a csapatszellemet és az összefogást, amely kialakul a társaságban ilyen alkalmakkor, fenomenális érzés. Ha másért nem is, de ezért igazán megéri. (Kun Csenge)

Olyan érzés volt, mint amikor találsz egy régi fényképet a múltból, és az emlék, amely hozzá köthető, újra éli önmagát. Talán már homályosan emlékszünk rá, de az érzés, amit akkor éreztünk, újra felszínre tör. Van, ami örök! Így jellemezném az október 22-ét, és előzményeit, amelyek nem napokra, vagy hetekre, hanem hosszú évekre nyúlnak vissza. Mindenki számára van olyan emlék, amely nem tűnik el csak úgy, hanem velünk marad, a részünké válik, és mindig melegséggel tölt el minket, ha visszagondolunk rá. Nehéz kifejezni az érzést, amit átéltem a felkészülés, és az előadás alatt, hiszen több boldogságnál, és szeretetnél. Mélyebb, érzékibb, és megindítóbb volt. Az ünnepségek legszebb pillanatai, és az iskola elballagott és a mostani diákjai lettek eggyé kovácsolva. Nóra tanárnő kovácsolt össze minket, akinek szíve egy ütemként vert a miénkkel. A szeretet már-már kézzel fogható volt. Eleinte még ha féltünk is, hittünk egymásban, és tudtuk, bármire képesek vagyunk. Talán a többi szereplő nevében is mondhatom, hogy szerencsésnek érzem magam, hogy újra részese lehettem ennek a csodának, amely nem a bemagolt szövegek felmondásáról, vagy az eljátszott szerepekről szóltak, hanem arról, hogy újra együtt, közösen, szív a szívvel, kéz a kézben emlékeztünk meg az 56-os forradalom és szabadságharc eseményeire. (Vinacsek Ivett)

Újra találkozhattam a régi szereplőkkel, úgy mint két évvel ezelőtt. Nosztalgikus érzés volt. (Kiss Peti)

A csoda bennem megtörtént. Köszönöm! (Pintér Andika)

Számomra a legfelemelőbb pillanat, amikor a végén a gyertyáinkat a magasba emelve Balázs énekelt. Úgy érzem mindenki átérezte miről is szólt az elmúlt 1 óra. Megható volt, mert érezni lehetett a levegőben, hogy összetartozunk. (Vágó Kitti)

Nekem az előadáson az volt a legjobb, hogy újra katona szerepet alakíthattam. (Urbán Dávid)

Számomra az volt a legjobb érzés, hogy együtt lehettem újra a volt tápiósági iskolásokkal, diákokkal. (Horváth Zoltán)

 

 

 

 

Polgármesteri köszöntő

Elérhetőségeink

Tápiósági Polgármesteri Hivatal

Cím:

2253 Tápióság Bicskei út 3

Tel., fax:

29-465-667 ; 29-465-575

E-mail:

phtsag@monornet.hu

Weboldallal, ÚjSággal

kapcsolatos észrevételek:

info@tapiosag.hu

 

Statisztika

Összes látogató:848581


Jelenleg online

Guests : 59 guests online