Tápióság díszpolgárai

Papp Károly (1873 - 1963)

Papp Károly geológus, a Budapesti Tudományegyetem tanára, az Erdélyi-medence földgázkincsének felfedezője 1873. november 4-én született Tápióságon. 1893-tól a Budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje volt. 1898 nyarán geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. 1900-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. Koch Antal utódjaként 1915-ben a Budapesti Tudományegyetem földtani tanszékének professzora lett, s 1917-ben megbízták az őslénytani tanszék vezetésével is. Harminc esztendei egyetemi tanári munka után, 1945-ben nyugdíjba küldték, szülőföldjére vonult vissza. A Földtani Intézet geológusaként elsősorban Erdélyben végzett úttörő munkát. Az Erdélyi-Érchegységben az "erdélyi aranynégyszög" - Abrudbánya-Zalatna-Nagyág-Karács - aranytermő vidékének bányageológiai viszonyait vizsgálta. Kiemelkedőek voltak az erdélyi Mezőségen 1906-ban megkezdett kutatásai.

Olyan kősólelőhelyeket, sósvíz- és gázos forrásokat, felszíni gázömléseket, fortyogókat vizsgált és térképezett, amelyeket évszázadok óta ismertek. A Lóczy Lajos javaslatára megkezdett mezőségi kálisókutatás ugyan nem volt eredményes, de a kissármási fúrás 1909-ben váratlanul feltárta az Erdélyi-medence földgázát. A mező napi egymillió köbméteres hozamával Európa akkor ismert legnagyobb telepe lett. Ez volt a magyar szénhidrogén-kutatás első korszakának legnagyobb eredménye. Papp Károly kiemelkedő munkája A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete címen 1915-ben megjelent monográfia. Másik összefoglaló műve a magyarországi bányászat, geológia és hidrológia egy-egy fontosabb fejezetét összegezi. Az ő érdeme az is, hogy - az id. Lóczy Lajos hagyatékában talált - a történelmi Magyarországot bemutató félig kész földtani térképet átdolgozta, kiegészítette és kiadta.
Tápióságon hunyt el 1963. június 30-án.

A település általános iskolájának 2007. augusztus 17-én lett névadója a község első posztumusz díszpolgára.

Janosik Béla (1934 - 2009)

Én együtt éltem a faluval.

Szakmai Önéletrajz

Általános Iskolai tanulmányaimat Mezőkovácsházán végeztem 1949-ben. A gimnáziumot a Szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban végeztem, ahol 1953-ban jó eredménnyel érettségiztem. A Szegei Állami Pedagógiai Főiskolán 1956-ban matematika-kémia szakon tanári oklevelet szereztem.

Gyakorló éves tanárjelöltként 1955/56. tanévben a Monori Szabó Dezső Általános Iskolában dolgoztam.

1956. július 1-től a Tápiósági Általános Iskolához kértem áthelyezésemet.

1957. augusztus 15-től megbíztak igazgató-helyettesnek, amelyet 1965. április 1-ig, igazgatói megbízatásomig láttam el.

Igazgatóként 1994. december 31-ig nyugdíjazásomig dolgoztam.

Nyugdíjas óraadóként 1995-2006. június 30-ig dolgoztam az Úri Általános Iskolánál, matematikát és kémiát, majd a Tápiószecsői Gróf Széchenyi Általános Iskolánál matematikát tanítottam.

Szakmai munkám elismeréseként 12 évig a járási matematika munkaközösség vezetője, majd 6 évig a kémiai munkaközösség vezetője voltam.

Tantárgyaimból tanítványaim körzeti, megyei versenyeken értékes helyezéseket értek el, 2 tanulóm országos döntőbe jutott.

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1976-ban Miniszteri dicséretben részesített, majd 1981-ben Kiváló Munkáért kitüntetést adományozta.

1990. június 1-jén a Művelődésügyi Minisztérium a nevelés területén végzett kiemelkedő munkámért Kiváló Pedagógus kitüntető címet adományozta.

Több alkalommal részesültem Uttörő és Ped. Szakszervezeti kitüntetésben.

32 évig voltam Tápióság Községi Tanács VB. tagja, 8 évig önkormányzati képviselő.

Összesen 51 tanévet dolgoztam pedagógusként.

Tápióság, 2006. augusztus 14.

Janosik Béla három hónap híján 30 évig volt a tápiósági általános iskola igazgatója, de több mint fél évszázadon át tanított, még nyugdíjasként is "rátett" 11 évet, igaz már nem Tápióságon. Eközben 40 éven át volt tagja a község vezetésének: a rendszerváltás előtt mint a Tanács VB tagja, 1990-től pedig két cikluson át mint helyi képviselő. Első felesége is pedagógus volt, a mezőkovácsházi születésű fiatalember általa került Tápióságra. Ahogy Ő mondta "választott otthona volt ez a kis falu".  Első feleségének halála után néhány évvel ismét sági pedagógussal kötötte össze az életét. Családi házukat az iskola kapujánál építették, így a nyugdíjas egy (felnőtt) gyermekes házaspár ha akart volna sem tudott volna elszakadni a Dr. Papp Károly geológusról elnevezett intézménytől. Az iskola névadója mellett 2007. augusztus 17-én, Janosik Béla a község díszpolgára címet vehette át.

A kitüntetettel életének, munkájának legmaradandóbb élményeiről készült interjút a halála előtti évben a tápiómenti 2hetes szerkesztője:

– 1958. augusztus 29-én avattuk az új iskolát, négy pavilont 6 tanteremmel, tanulószobával és szertárhelyiségekkel. Pavilonrendszerű svájci iskolát kaptunk. Ez volt az országban a második ilyen típusú létesítmény. Ennek a berendezését igazgatóhelyettesként már én intéztem. A község mai polgármesterének, Samu Jánosnak voltam az osztályfőnöke: velük, az akkor nyolcadikos gyerekekkel hordtuk össze a székeket, asztalokat. Mert szanaszét volt minden, Ságon ugyanis addig hat helyen folyt a tanítás. Régi, rossz épületekben, még kocsmában is tanítottuk az akkoriban közel 400 gyereket. Ebben a helyzetben óriási előrelépésnek számított az új iskola.

– Amely gyönyörű helyen áll.

– Itt állt egykor a hatalmas park közepén a Keglevich- majd Szirmay kastély. Ebből mára csak egy torony maradt, a kastélyt végleg 1962-ben bontották le. A minisztérium kikötötte, hogy ebben a parkban kell felépíteni az új iskolát. Ide pedig környezetbe illő építmény kellett. Ezért tervezték a pavilonokat, négyet. Az ötödiket társadalmi munkában építettük 1982-ben. A teljes fizikai munkát a falu végezte. Én mozgósítottam a szakembereket, segédmunkásokat. Egy szóra jöttek, dolgoztak. Ez az időszak is nagy élmény volt az életemben.

– A kisiskolában milyen szakmai célokat lehetett kitűzni, elérni?

– A 60-as évektől nagyon sok helyi gyereket küldtünk tovább, közülük 8-10 tanítványunk is visszakerült hozzánk pedagógusként. Ez tudatos törekvésünk volt, miként az is, hogy két-három szakkal rendelkező pedagógusaink legyenek. Ságról agrármérnökök, orvosok, középiskolai és egyetemi tanárok kerültek ki. Sokan közülük vezetők lettek. Sajnos a gyereklétszám fokozatosan, 440-ről 260-ra csökkent.

– Négy évtized a falu közéletében, a tanácsi majd önkormányzati rendszerben: nyilván ez is sok tapasztalatot hozott.

– Az volt a jó, hogy a falu három meghatározó egysége – a párt, a tanács és az iskola mindig együtt tudott dolgozni. Ez rengeteget számított a község fejlődésében. Jó kapcsolatokat építettünk ki a szülők körében. Számíthattunk rájuk. A gyerekek érdekében – például a táboroztatásért – mindent elkövettünk. Én együtt éltem a faluval.

– A nagy változások időszakában is?

– Természetesen akkor is. Ez a kisközség mindig jól összetartott. Megbeszéltük a falu dolgait a szülőkkel, a lakossággal. Még a cukrászda is társadalmi munkában épült a szövetkezeti hőskorszakban. Óvoda, KRESZ-park ... A ságiak nagyon össze tudnak fogni. Csak meg kell nekik köszönni a munkájukat, erre nagyon igényesek. Meg kell kérni őket, a munkájukat értékelni kell, megköszönni. Ha ez megvan, akkor a messzemenőkig segítik a mindenkori vezetést.

– Most már abszolút nyugdíjasként, díszpolgárként hogyan látja a mai Tápióságot?

– A feltételek maximálisan biztosítottak. A község képviselő-testülete azonban most nem olyan, amilyennek lenni kellene. Nem tetszik, hogy most nincs összefogás. Nem lehet, hogy állandóan támadják azt az embert – a polgármestert –, aki eddig azért dolgozott, hogy ennek a községnek a lehető legtöbbet szerezze. A falu érdeke semmiképpen sem az, hogy akit az itteniek elsőszámú vezetőnek megválasztottak, azt fúrják különböző, elsősorban egyéni érdekekből. Nem a pártvonalat, hanem a falu érdekét kell nézni. Én így vélem, s ezt vállalom nyilvánosan is.

Ráduly Ferenc (1933)

1933 decemberében Budapesten született. Gyermekkorát Gyömrőn töltötte, ahol elemi tanulmányait is végezte, majd Budapesten a Széchenyi Gimnáziumban folytatta. Később teológia szakos hallgató Egerben. 1958. június 15-én a Váci Püspökségen pappá szentelték. Eddigi pályája során több állomáshelye is volt. Hitoktató - káplán :Lőrinci, Tószeg, Rákoscsaba.
Plébános: Tiszaújfalu, Zagyvarékas, Újszilvás-Tápiószőlős, Verőce.
Tápióság: 1996. augusztus 1-től . 2008.- ban aranymisés, 2009.nyarán

Tisztelendő Úr munkáját a szerénység, hitközség szeretete, az alázattal vállalt és végzett szolgálat, munkájába vetett mérhetetlen hit jellemzi.
Kiváló tanító, és ha kell társasági ember is egyben, aki még egy egyszerű beszélgetés közben is észrevétlenül tanít, nevel és mint irodalom és história szerető ember, minden alkalomra van a tarsolyában egy odaillő vers vagy próza idézet.

Elhivatottságának köszönhetően más községekben is - naponta - akár több helyen - jószívvel teljesít szolgálatot, ahogy Ő szokta magáról mondani , a "Sági öreg Pap ".