TÁPIÓSÁG története

A név eredet

A falu elnevezésével kapcsolatban a következők mondhatók. A név szóösszetétel: Tápió és Ság /ság szavakból tevődik össze. A szóösszetételben a Tápió kifejezés a folyócskára utal, amelynek völgyében a falu elhelyezkedik.

A szó maga bizonytalan eredetű, talán összetartozik a Tápé elnevezéssel, helynévvel (Tapue-ként is előfordul). Talán török személynévből alakult - magyar névadással (ótörök tapaj uduj - szolgálat, tisztelet).
A név másik része a Ság (Saag, Sac stb.) Az országszerte és nagy számmal jelentkező helynévben talán (kabar) törzsnév rejlik. Némelyek egy vitatott etimológiájú ság - domb, erdős magaslat - erdő köznevet keresnek benne.
Ezzel összefüggésben adódik a gondolat, hogy a község ezért kaphatta a Ság nevet, mert a Gödöllő-Ceglédberceli-dombság egyik vonulata éppen a községig nyúlik, itt végződik. A régi időkben, mielőtt mezőgazdasági művelés alá vonták e területet, feltételezhető, hogy erdők borították. A Ság helységnév eléggé elterjedt különböző helynevekben. A történelmi Magyarország területén 50-60 helység nevében találjuk meg.

A címer

Anjou címerpajzs kék mezőben sárga színnel, középen a katolikus templom, felette balról lebegő három búzaszál, jobbról a gyurgyalag madár. A templom, a történelmi folyamatosság, a Szent István-i államalapítás, a magyar kultúra, nemzeti kötődésünk motívuma. A búza a község mezőgazdasági jellegének, a paraszti munkának a jele. A gyurgyalag a természet védelmének szimbóluma, és a környéken őshonos madár.

Helytörténeti bevezetés

Községünk kb. 50 km távolságra fekszik Budapesttől, DK-i irányban. Felszíne átmenetet képez az Alföld és az Északi-középhegység peremvidéke között, a Cserhát és a Gödöllői-domság déli nyúlványa.

Területe 33,5 km². Lakóinak száma 2738 fő. A legrégibb idők óta lakott település. Ságh neve először az 1263-ból ránk maradt okiratokban olvasható. a Kartal nemzetség ősi birtoka volt. A jelenlegi település közelében lévő cimbálréti ásatások kőkorszaki és bronzkori tárgyi emlékeket tártak fel, amelyek valamikori lakott településre utalnak. E terület az Ókortól kezdve kereskedelmi útvonalak színhelye. Az Erdélyi-érchegység aranybányáiból kikerült aranyat a Tisza, a Zagyva, és a Tápió mentén szállítva vitték a Balti-tenger partjára, hogy onnan borostyán-kővel megrakodva térjenek vissza Daciába. Erre utalnak a község határában elszóródva talált borostyán-kövek.  Zsiger pusztán népvándorláskori leletek is felszínre kerültek.

A Tápió - az erdő tündérének a neve - mint helységnév, előfordul a Kalevala című finn népi eposzban is. Ságh ó-felnémet szó, erdőséget, bokros helyet jelent.

A községet a Tápió patak jól elkülönülő két részre osztja. A Tápió jobb partján az öreg falu, bal partján az ún. Csehország terül el. Csehország a nevét az 1700 évek elején ide telepített cseh téglaégető és serfőző családokról kapta.

A Cimbál réten lévő települést a rómaiak pusztították el, a Zsiger pusztán lévőt pedig a törökök.  Az öreg falu alapítója a Zsigerről megmenekült 6 család volt, akik a Tápió-partját választották új lakóhelyül. 

A község lakossága földműveléssel foglalkozott. Az 1700-as években két nagybirtokon a kornak megfelelő földművelés és állattenyésztés folyt. A lakosság nagy többsége földnélküli, vagy 1-2 kh. földdel rendelkező zsellér volt.

Az 1784-87. évi népszámlálás 114 házat, 186 családot és 719 főt jegyzett fel. Ekkor 9 nemest, 73 parasztot, 86 zsellért és 18 egyéb családfőt számlált a korabeli statisztika. A tulajdonviszonyok alakulását a gróf Szirmay család és az Egri Káptalan határozta meg az 1900-as évekig. A következőképpen oszlott meg a birtok: a két nagybirtokosnak 2600 kh, a plébániának 100 kh 5 családnak 30-50 kh, 9 családnak 10-30 kh-ja volt. A maradék 300 kh-on 280  család osztozott.

A lakosság 80%-a a nagybirtokon keresett megélhetést. A földnélküliek Budapestre jártak dolgozni, illetve summásként szegődtek el. Az 1960-as évekig igen elmaradott és szegényes körülmények között élt a lakosság.