Igen, igen… Már megint az ovi! Úgy tűnik, másról mostanában nem is szólnak a hírek?! De tudják mit! Ettől nagyobb vád sose érjen! Miért ne írnánk, és regélnénk arról, amire/akikre oly büszkék vagyunk! Miért ne mutogatnánk sikereket. Olvass tovább.... További képek a felújításról és a végeredményről

Miért ne mutatnánk példát ezzel másoknak, akikben esetleg minden jó szándék és igyekezet megvan, csak talán picit hitetlenek, és ez az apró megerősítés, minta kell legyen a számukra, hogy igen, a szó nem elkopott, elcsépelt, összefogással csodákra vagyunk képesek! 

Az óvoda udvara erre egy tökéletes példa. Mindenki szeme láttára változott át, és lett egy barátságos, színes, véleményem szerint minden gyermek, mesebeli második otthona. Joggal tekinthetik a gyerekek otthonuknak, hiszen elsősorban saját óvó nénijeik, dadusaik, saját szüleik, nagyszüleik, vagy akár szomszédjuk, barátjuk keze nyomán szépült meg minden négyzetméter.

De kezdjük a legelején. Mindenekelőtt, volt egy már szokásos jótékonysági bál. Évről évre, egyre nagyobb sikerrel kerül megrendezésre az Óvodás Szülők Bálja, köszönhetően természetesen ez esetben is az ovi alkalmazottainak, és a szülői segítségeknek. A résztvevők számának növelése céljából, minden évben egy-egy témára épül a bál estéje, egyre színvonalasabbá, és élvezhetőbbé téve ezáltal azt. A boszorkányoktól, a disznótoron át, a retro disco-ig volt itt már minden. Idén a vendégek egy igazi hagyományos vidéki lagziban találták magukat. A hatás kedvéért, a vacsorára kínált gyöngyöző tyúkhúslevest ki más, mint egy valódi vőfély szolgálta fel a vendégeknek rigmusokkal fűszerezve.

Nem meglepő tehát, hogy időről időre, egyre szebb összeget szánnak a bálozók az óvoda fejlesztésére. A bálok bevételéből került eddig megvalósításra többek között a fészekhinta vásárlása, csoportszobák felújítása, festése, vagy éppen fejlesztő játékok, illetve függönyök, szőnyegek vásárlása. Idén a cél, az udvar felújítása volt. Vidéki lakosok lévén azt mondanom sem kell, hogy ekkora udvar rendbetételére gyakorlatilag az Isten pénze sem lett volna elég. De ekkor jöttek ismét a jólelkű szülők, lakosok, és időt, pénzt, energiát nem kímélve, összefogva, nekiláttak a munkának, sőt, be is fejezték azt.

Munkájuk során, megújultak az óvoda körüli járdák, a szakember által veszélyesnek ítélt, vagy éppen másik nemesebb fa megtartása érdekében kivágásra ítélt fákat kivágták, termőföldet hoztak, füvesítettek, parkosítottak, kertészmérnök segítségével növényeket telepítettek, néhány játékot felújítottak. (Jelen cikkemben nem térnék ki részletesen a köszönetnyilvánításokra, ezt helyettem a „projekt vezetője” Juhász Ildi – intézményvezető, egy korábbi írásában is megtette már, sőt, köszönetének kifejezéseképpen, a munkálatok befejeztével, minden támogatót és segítőt, vendégül láttak egy állófogadásra az óvoda kertjében!)

De miért is kell ilyennek lennie egy óvoda udvarának? Miért kellenek bele virágágyások, elszeparált területek, miért kellett egy állandó odafigyelést és gondozást igénylő kertet létrehozni? Tulajdonképpen ez egy értelmetlen kérdés. A legtermészetesebb dolognak kellene lennie, hogy életünket szép és tiszta környezetben éljük, hogy mindennapi tevékenységünk része legyen, ezen szép környezet fenntartása és megóvása. S van attól kézenfekvőbb módszer, hogy gyermekeinket erre szoktassunk, mint sem, hogy épp ilyen környezetben töltsék idejük nagy részét, hogy mindennapjaik részévé fog válni, hogy látják, no nem csak a produktumot, hanem az ezzel járó munkákat is.

A minap egy aprócska virágágyás telepítése során odajött hozzám egy kisfiú, és kért egy tő virágot, mert olyan szép. Bízom benne a virág sorsa az lett, hogy otthon a kisfiú talált számára egy ideális helyet, és nap mint nap fogja gondozni azt. Ha ez így történt azt gondolom már megérte az aznapi fáradtság is.

Az okok firtatása nélkül, sajnos tudomásul kell venni, hogy vannak családok, akiknek vagy nincs lehetőségük, vagy idejük, vagy talán igényük arra, hogy virágba borítsák, vagy csak egyszerűen rendben tartsák környezetüket. Az ilyen családban felnövő gyermekeknek reményeink szerint az óvodában töltött idő elegendő lesz ahhoz, hogy az hatással legyen majd felnőtt életükre, és évek múltával egyszer épp az oviban látott minta alapján fogja a saját környezetét megváltoztatni.

Azon családok számára viszont, ahol az ovihoz hasonlóan otthon is gondot fordítanak a kert, az udvar rendezésére, azt gondolom, szintén okafogyott a kérdés, hogy egy óvoda udvara miért nézzen ki így. Ez csak természetes.

Ezúton szeretném az önkormányzat nevében kifejezni hálás köszönetünket minden támogatónak és segítőnek, aki bármilyen módon részt vett ebben a munkában. A továbbiakban kívánunk az óvoda minden "lakójának" kellemes időtöltést a kertben, és kitartó munkát annak fenntartásához.

Az óvodás gyermekek szüleit, pedig ezúton szeretném megkérni, hogy néhány szó erejéig, meséljenek gyermekeiknek a fent leírtakról, és mutassanak nekik jó példát.

Kun-Halasi Katalin