Az elmúlt két hét igazán nyári időszak volt, mondhatnánk, hogy a „fű sem nőtt”, de a fűkaszák megállás nélkül üzemeltek, és megint egy igazán említésre méltó dolgot csináltunk.
Általánosságban:
- mindenki tette a dolgát,
- haladt a térkövezés,
- egyre több ingatlan csatlakozott a csatornahálózatra,
- megkezdődött a Papp Károly út újraaszfaltozása,
- dolgoztak a diákok,
- lelkes lakosok besegítettek a közterületeken a viráglocsolásba – köszönet érte
- óvodában megújult egy újabb csoportszoba
- megtartottuk második falugyűlésünket.

És az igazán említésre méltó dolog: túl vagyunk a Vasszamarak Fesztiválon. A fesztivál elmúltával felkészülten vártam a hivatalban és az otthonom előtt a felbőszült lakosok áradatát a hangos zene és az esetleges egyéb kellemetlenségek miatt, de ez elmaradt. Nem is történhetett volna másképp. Nem voltak randalírozó, őrült motorosok, a rendezés szelleméhez mérten jó szándékú, kedves, rock zenét szerető Ságiak és Nemságiak látogattak el a rendezvényre. Toldi Mikivel vasárnap óta együtt kapjuk a dicsérő telefonokat, hálás köszöneteket a nagyszerű programokért és a szervezésért azoktól, akik megtiszteltek bennünket, és megvásárolva a támogató jegyeket éltek a szórakozás lehetőségével.
A dicséretek mellé vártuk az építő jellegű kritikákat is, ezek közül az egyik említendő „panasz” pedig az volt, hogy rövid volt a felvonulás útvonala. Pedig mi csak óvatosak voltunk, és nem mertük az egész falut felverni a motorokkal, de a jelek szerint kellett volna. Ígérjük, jövőre lehetőség szerint még több utcán felvonulunk.
A lakosság egyetértésével, szeretnénk a következő években is megszervezni ezt a rendezvényt. Ennek két oka van: tekintettel arra, hogy ezen a rendezvényen belépőjegyet szedünk, ezáltal is szeretnénk növelni a fejlesztésekre szánt keretösszeget, valamint ezzel a rendezvénnyel is biztosítjuk Tápióság életének sokszínűségét, és tesszük ismertebbé a települést és ezáltal a régiót.
Fentieken túl, most szeretném megköszönni munkáját Toldi Mikinek és Miló Marcsinak, akik megszervezték és levezényelték a rendezvényt. Hihetetlen munka volt, igazán embert próbáló, és ezt csak az tudja, aki csinált már valaha hasonlót. Remélem, mihamarabb kipihenik magukat, és már a jövő éven gondolkodnak. Mikiéken túl minden segítő önkormányzati dolgozó, szervező, önkéntes, képviselő, és közmunkás fogadja tiszteletem és hálám, amiért ismételten bebizonyíthattuk, hogy igaz, pici település vagyunk, de rendkívüli emberekkel nagy dolgokra vagyunk képesek.

„Afterpartyként” a Fesztivál után vasárnap hajnalban útnak indultam Szlovákiába, Pogrányba, ahol csatlakoztam az ottani évfordulós falunapi meghívásnak eleget tevő tápiósági focicsapathoz és nyugdíjas klubhoz. Köszönöm Maczó Sándor alpolgármesternek, hogy vezetőként helyt állt az ottani rendezvényen, valamint Pestiné Nagy Juditnak, hogy orgonált az ottani vasárnapi szentmisén. Pográny 940 éves évfordulót ünnepelt és idén tartottuk a testvértelepülési kapcsolat 20 éves évfordulóját is. Ajándékként az idén 95 éves Kun Mihályné, Manci néni által hímzett terítőt és Szabó Anna pogrányi templomot ábrázoló festményét adhattuk át, nagy-nagy büszkeség közepette, mert csodálatos kézimunka és alkotás volt mindkettő. Köszönöm nekik, hogy méltó módon fejezhettük ki szándékunkat. A pogrányi vendégszeretet példaértékű, remélem legközelebb mi is méltó módon tudjuk őket vendégül látni Tápióságon.

Híradás terén egy picit jómagam is lazítok, legközelebbi beszámolóm augusztus végén várható. Addig is kellemes nyárestéket kívánok mindenkinek, a falunapi rendezvényen augusztus 22-én pedig minden kedves Lakossal szeretnék találkozni.