Ma 2024. november 25. hétfő, Katalin, Katinka, Katrin névnapja van
Kedves olvasó közönség, engedjék meg, hogy pedagógus nap alkalmából, egy picit elfogultan beszéljek most róluk, vagyis az óvónőkről és dadusokról, egyetlen gondolat erejéig. Ballagások alkalmával legyen az óvodai vagy iskolai, mondhatni minden alkalommal elgondolkodom azon, hogy az természetes, hogy a gyerkőcök körül forog ilyenkor a világ, ki-ki otthonában kisebb-nagyobb ünnepségeket tartanak, ajándékoznak, együtt van a család, a barátok, de mi a helyzet ugyanezen alkalom apropójából, ugyanezen a napon a pedagógusokkal. Ők kikkel ünnepelnek, kivel osztják meg örömüket esetleg bánatukat, hogy ismét „felnőtt” egy generáció, ismét „útnak eresztettek” egy korosztályt? Ma már tudom a választ. Jó volt ugyanis látni, hogy miután elcsendesedett az ovi varázslatos kertje, és minden gyerkőc, minden hozzátartozó és vendég, barát és rokon hazatért, az óvónők és dajkák, mint egy kis kuckóba, bekuporodtak a kertben található kis szaletlibe, és együtt töltötték ezt a késő délutánt. Számomra legyen ez akár tudatos vagy csupán ösztönből jövő cselekedet, de mindenképpen arról győzött meg, hogy a ballagás napja a pedagógusok számára épp oly fontos és megható pillanat, mint a ballagó gyerekek szüleinek a számára. Bízom benne, hogy rajtam kívül vagyunk még páran, akik ezen a szemüvegen keresztül is látják, vagy ezek után látni fogják a ballagások napját.
Tóth Juli: Óvodai búcsúzó
A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.
Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.
Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.
Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!